Fotóhónap2010 szegedi kiállítási anyaga az alapítvány szervezésében.

Rövid film a megnyitóról: http://www.vimeo.com/17343868
A kiállítás anyagának képei megtekinthetők a galériában.

Generációs különbségek, megnyitó szövege:

A kiállítás képeit azontúl, hogy a címben is megjelenő, nyilvánvaló tematika, a Generációs különbségek szervezi közös kompozíciós keretbe, az alkotók egyéni projektjeit egy sokkal jelentősebb problematika és közös útkeresés köti egybe. Ez az egyéni technikai, képkezelési eljárásokban, kísérletezésként érvényre jutó metszet a portré műfajának a revideálása, újrafogalmazása. Az alkotók projektjei, képsorozatai egyenként mind a válságba jutott portré, a technikai sokszorosíthatóság által már mindig elvesző szubjektum, portréalany „visszavételére” tett kísérletekként értelmezhetőek.

Kádár Levente és Károlyi György 2009-ben induló Phasebook.hu című projektjük során a hazai fesztivál közönség reprezentatív alakjait fotografálva alkottak meg egy olyan portrétablót, ahol az excentrikus fiatalság kerül a tabloid szociológiai vizsgálat homlokterébe. Mégsem a célkitűzés az igazán érdekes, hanem a forma és a tartalom közötti feszültség. Az alkotók a 19. század elején virulensnek tekintett üvegnegatívos képrögzítést használták. Ez az archaikus eljárás elsőként azzal a következménnyel jár, hogy alany sokkal hosszabb időt tölt a az objektív előtt, szinte „belenő” a fényképbe. Az eljárás, és az így előálló képi organikusság visszahoz valamit abból, amit Walter Benjamin aurának nevezett.

A kiállítás másik alkotója, Nemanja Delja esetében a potréval szembeni kétely és bizalmatlanság még inkább szembetűnő. Sorozata arra mutat rá, hogy portré önmagában nem képes szavatolni azért a személyért, akit ábrázol. Erre a felismerésre adott válasz a montázs esztétikai elvvé avatása. A portré, noha a különböző képfajták közül a leginkább totalizáló természetű, mégiscsak helyi értékkel rendelkezik, jelentése pedig eszerint már mindig relatív. A montázs használata Nemanja munkáiban annak a beismerése, hogy szubjektív valóságok csak két kép konfliktusában érhetők tetten. Természetesen a montázs technika alkalmazása áldozatokkal is jár, hiszen a képek összegeként előállított lebegő jelentés a portré poliszemantikus jellegének visszavonását is jelenti. A portréhoz hagyományosan köthető kontemplatív szemlélődést, befogadást elfojtja a szerző autoriter jelentéskonstruálása.

A kiállítás harmadik kiállítójának, Marko Risovic munkái Kádár Leventéék Phasebook.hu projektjéhez közelíthető leginkább, amennyiben a Phasebook.hu nem volt más, mint egyfajta elidegenítés, a bulvársajtó által lefoglalt fesztiválfotó visszavétele, megreformálása. A bulvársajtó mindig is vonzódott az erőszakos és extrém életformák kizsákmányoló bemutatásához. Risovic képei attól válnak különlegessé, hogy egy idegenlégiós hétköznapjait bemutató sorozatában el kell, hogy kerülje ezeket kliséket. Risovic éppen ezért nem dokumentál és nem is misztifikál, jó értelemben elfelejti témáját és metaforákat keres a légiós életében.

A Generációs különbségek a portré válságmenedzselésének jelentőségteljes anyagaként üdvözölhető.

Tóth János Zoltán (SzTE, Vizuális kultúra és irodalom elmélet tanszék)